A megfelelő sebesség beállítása a betápláló szállítószalagokon döntő fontosságú annak hatékonyságában, ahogyan az anyagokat egy létesítményen keresztül kezelik. A sebességnek illeszkednie kell ahhoz, amit mozgatnak – a nehezebb, szokatlan formájú vagy törékeny tárgyak lassabb sebességet igényelnek, hogy elkerüljék a sérüléseket, ugyanakkor folyamatos mozgásban tartsák az árut. A nagyobb dobozok vagy szabálytalan csomagok egyszerűen nem alkalmasak magas sebességre. Másrészt viszont a szabványos méretű, robosztus csomagok lényegesen gyorsabban mozgathatók problémák nélkül. Azok a gyárak, amelyek a szállítószalag-sebességet a ténylegesen érkező áru alapján állítják be, akár 15-től egészen 30 százalékig is javuló teljesítményt érhetnek el, pusztán azért, mert csökken a szállítmányok közötti várakozási idő. Ezek a változtatható sebességű rendszerek automatikusan alkalmazkodnak a napi igények változásaihoz, így csökkentve azokat a frusztráló manuális újrabillentyűzéseket, amelyeket a kezelők korábban folyamatosan végezniük kellett. Ezen túlmenően ez a megközelítés tökéletesen illeszkedik a modern raktárkezelési gyakorlatokba, ahol a kisebb fejlesztések egy területen idővel összességében jelentős javulást eredményeznek az egész művelet során.
Amikor a szállítószalagok szinkronból kerülnek, komoly problémákat okozhatnak a műveletekben. Ha az áruk túl gyorsan mozognak, különösen érzékeny tárgyak vagy nehéz terhek esetén, kiszóródások, leeső elemek és szalagcsúszás léphet fel, ami azt jelenti, hogy valakinek takarítania kell, és le kell állítani a működést, amíg a hiba el nem hárul. Másrészről, ha a sebesség túl alacsonyra csökken nagy forgalom idején, az áruk felhalmozódnak az átadási pontokon és összefolyásoknál, ezzel akadályozva az egész folyamatláncot. Ezek a problémák gyorsan fel is erősödhetnek. Már egyetlen dugó a betöltésnél is teljes raktárszakaszokat képes leállítani. A statisztikák szerint a fix sebességű rendszerek körülbelül háromszor annyiszor állnak meg váratlanul, mint az automatikus sebességbeállítással rendelkező rendszerek. Mi a legjobb megoldás? A vonalon történő tényleges helyzethez igazított optimális sebesség beállítása. A terhelésérzékelők segítenek előrejelezni a lehetséges dugókat, így korrigálni tudjuk a sebességet, mielőtt az áruk teljesen visszafelé haladnának, és komolyabb problémákat okoznának később.
| Sebességhiba | Következmény | Üzemi hatás |
|---|---|---|
| Túl gyors nehéz terheléshez | Anyag lecsúszás, szíjcsúszás | 40%-kal növekedett töltési leállásidő |
| Túl lassú csúcsforgalomhoz | Halmozódás az egyesítési pontoknál | Akár 25% teljesítménycsökkenés |
| Inkonzisztens ütemezés | Rendezéshez érkező kaotikus áramlás | 15%-kal magasabb téves rendezési arány |
Az anyagfajta, amit mozgatunk, nagy hatással van a szállítószalag sebességére. Az üvegtermékeket és érzékeny elektronikai cikkeket lassú sebességgel, maximum körülbelül 15 láb per perc sebességgel kell szállítani, hogy elkerüljük a megsérülést. A zúzott kő és más nehéz tömegáruk lényegesen magasabb sebességet is elviselnek, néha 100 láb per percnél is gyorsabban haladhatnak. Amikor a terhelés nehezebb, a szalag nagyobb súrlódással küzd, és nagyobb terhelést jelent a motorok számára. A szakmai adatok szerint, ha egy tárgy súlya 20%-kal nagyobb a normálisnál, a működtetők általában 8–12 százalékkal csökkentik a sebességet ennek kompenzálására. A szabálytalan alakú tárgyak is stabilitási problémákat okozhatnak. A legtöbb felhasználó tapasztalata szerint minden, ami 30 láb per percnél gyorsabban halad, hajlamos megdőlni vagy elmozdulni, különösen akkor, amikor íveken vagy a rendszer különböző részei közötti átadási pontokon halad keresztül.
A teljesítménycélokat a anyagspecifikus sebességkorlátokkal kell összhangba hozni. A nagy volumenű műveletek (pl. 500+ egység/óra) a magasabb sebességből profitálnak – de csak akkor, ha az áru épsége és a rendszer kapacitása ezt lehetővé teszi. A cél a szűk keresztmetszetek minimalizálása a nélkül szóródás vagy dugók kialakulásának kiváltása.
| Áramlási sebesség (egység/óra) | Ajánlott sebességtartomány | Szóródási kockázat |
|---|---|---|
| < 200 | 20–40 láb/perc | Alacsony |
| 200–500 | 40–75 láb/perc | Mérsékelt |
| > 500 | 75–120 láb/perc | Magas |
Automata szenzorok tartják fenn ezt az egyensúlyt, a sebességet akkor állítva, ha a mennyiség a báziskapacitás ±15%-án túl ingadozik.
A különféle anyagok kezelését végző műveletek a legtöbbet profitálnak a változtatható sebességű konfigurációkból – logisztikai hatékonysági mutatók szerint 18%-kal magasabb áteresztőképességet érnek el, mint az állandó sebességű rendszerek.
Az automatizált rendszerek a sebességet olyan pontossággal tudják szabályozni, akár egymilliomod másodpercre, amit egyetlen emberi kezelő sem tudna utolérni. Az egész berendezés szenzorokkal van telepakolva, amelyek folyamatosan figyelemmel kísérik az áruk mozgását a létesítményen belül, és állandóan ellenőrzik például, hogy hol helyezkedik el a súlyeloszlás, milyen méretű csomagok haladnak keresztül, valamint hogy minden megfelelően igazodik-e. Ha problémák merülnek fel, például csomagok egymásra torlódnak, vagy a raklapokat egyenetlenül rakják be, az automatika azonnal beavatkozik, hogy finomhangolja a futószalagok sebességét, és megelőzze ezeket a bosszantó dugókat, miközben a termelés sima folyamatát biztosítja. Vegyük például az optikai szenzorokat: észreveszik, amikor a csomagok átfedésbe kerülnek, és éppen annyira lelassítják a rendszert, hogy azok visszakerülhessenek a megfelelő pozícióba, mielőtt ismét növelnék a sebességet. Az emberi találgatás teljes kiküszöbölése miatt a sérült termékek száma is csökken – terepi tesztek szerint körülbelül 18%-kal kevesebb kár keletkezik. Emellett ezek a rendszerek mindenféle különböző árukeveréket képesek kezelni anélkül, hogy bárkinek be kellene avatkoznia vagy javítania kellene bármit is.
Egy Közép-Nyugat-i logisztikai központ IoT-képes rakodószállítókat telepített egy háromszintű visszajelzési architektonikával:
Törékeny elektronikai termékek szállítása során a rendszer automatikusan 30%-kal csökkentette a sebességet kanyarodási szakaszokban, miután instabilitási kockázatot észlelt – évi 740 ezer dollár termékveszteséget csökkentve, miközben fenntartotta a teljesítményt egyenes szegmenseken. A zárt hurkú tervezés lehetővé tette a karbantartási igények előrejelzését is: rezgésérzékelők előzetesen lassítottak 15 perccel a potenciális csapágyhibák előtt, így megelőzve a tervezetlen leállásokat.
Forró hírek